Cikkek részletes - Cikkek - Helikon - A magyar könyvműhely

1988 Április 25. Írószövetség stb., hívnak haza, műemléket akarnak csinálni belőlem és a könyveimből. Mindent újra kiadnak, bőrbe kötve, engem is. A műemlékek közös sorsa, hogy a kutyák végül lepisálják a talapzatot. Időben e két hasonló kijelentés közé feszül Márai teljes naplója. Mit tudhatunk meg róla többet e sokat idézett művéből? Miért kell naplót írnia? Nincs már író. Néhány év előtt még élt Kosztolányi, Babits, Karinthy, Móricz. Az ember tudta, ha nagy baj van, csak ki kell nyújtani kezét, s megragadhat egy kezet. Nincs kortársam többé. Ez fájdalmas, félelmes. Egyedül vagyok, nincs kortársam: vannak tehetséges és művelt tollforgatók, de nincs kortársam, akihez szólhatnék – írja 1946 elején. Alkotói-írói szándék és tudatos megőrzés eredménye a Napló, melynek kiadástörténete az író életéhez hasonlóan változatos utat járt be.

A Napló Márai által válogatott alapkiadása (az 1943−1983 közötti időszak) még az író életében jelent meg. Ezen gondolatai egy éven belül mindössze tíz százalékát adják az adott időszak bejegyzéseinek, a döntő többsége tehát kimaradt.

Az író, aki az anyanyelv rejtettségéből kilép a világba, néma énekes marad. De még mindig méltóbb a szellemi emberhez, vállalni ezt a sorsot – tehát a hallgatást –, mint parancsszóra fennhangon hirdetni azt, amiben nem hisz – jegyzi le egy 1952-ben írt, de csak 2000-ben publikált esszéjében. Azt is leírja e helyütt, miért nem maradt, maradhatott idehaza: Magyar író akartam lenni és otthon, magyarul akartam írni, a nép nyelvén, amelyhez tartozom. De az író – ha lelkében ellenállt – a kommunista társadalomban hamarosan eretnekké változott.

Odakint az emigráns kiadási és olvasói viszonyok, a terjesztés nehézkes volta miatt csak válogatáskötetek jelenhettek meg: Tíz év naplójegyzeteit – 1945-től 1954-ig – sűríteni akarom, a nyilvánosság számára, egyetlen kötetben, 200-250 oldalon. Ez a vállalkozás tanulságos. Ilyenkor látja az ember, mi az, ami következetes cselekmény az életben. Mi a hiba, amit mindig újra elkövet, mi a tévedés, amely mindig visszatér. Van valami állandó az élet cselekményében. A napló megmutatja ezt a különös grafikont. (Ami a naplóból kimaradt 1953−1955. 213.) Mihelyst pénzhez jutok, kinyomtatom – talán Európában – az 1945–54-es naplójegyzetek kivonatát. (Ami a naplóból kimaradt 1953−1955.) Azon jegyzeteit, melyeket beválogatott a „gyűjteményes naplókba”, az eredetihez képest stilizálta, néha át is írta. Az emigrációban a napló egyre inkább eltolódik a társsá válás, a menekülés szükségszerű útja felé, hiszen élete végéig feldolgozhatatlan marad önkéntes száműzetése. Utolsó naplója pedig egy élet lírai és szomorú epilógusa a halál közelében és szorításában. „Ideéli” maradék életét és íróságát, ez a „száműzetés a száműzetésben”.

Az Ami a naplóból kimaradt című sorozatban hat kötet jelent meg (1991–2003) az 1945−1955 közötti időszak jegyzeteivel. Ezek elvileg kiegészítették volna az alapkiadásokat, de sem a bejegyzések eredeti sorrendjére, sem teljes voltukra nem derült fény, ráadásul ezeket a köteteket jegyzetapparátus sem kísérte. A szövegek megbízhatósága is kérdéses volt, több helyütt egészen bizonyosan félreértett, „félreírt” bejegyzésekkel találkozhattunk.

A teljes napló ezzel szemben tartalmazza az író valamennyi gondolatát az eredeti sorrendben, kihagyás nélkül és az egyes naplórészletek dátumát is közölve, amennyiben az szerepel. (Ezek eddig alig kerültek közlésre). A kéziratköteg 2005 őszén került haza, a napló közreadása egy évvel később kezdődött el a Helikon Kiadónál.

Radikális megoldás a kritikai kiadás lett volna az összes szövegváltozat közlésével, de a kiadó erre nem vállalkozhatott, csak az eredeti kézirat szöveghűséggel és teljességgel elkészített, jegyzetekkel ellátott közzétételére. A teljes napló a filológusok számára így is lehetővé teszi (a már megjelent szövegkiadásokkal egybevetve) az egyes szövegváltozatok rekonstruálását, hiszen Márai az eredeti kézirathoz képest (ahogyan említettük) több alkalommal átfogalmazta az egyes bejegyzéseket, tehát előfordulhat az is, hogy más szerepel a kéziratban és az alapkiadásban. A szöveget nem teljesen betűhív átírásban adjuk közre, igyekszünk az akadémiai helyesírás szabályait alkalmazni, de a „márais” kifejezéseket természetesen meghagyjuk eredeti írásmódjukban.

Végezetül néhány szó a kézirat fizikai jellemzőiről. Márai naplói erősen megsárgult és rongálódott, nem szabvány méretű papírra írt gépírásos szövegek. (Mindössze egy évben tért át kézírásra, amikor új töltőtollat vett). A papír már töredezik, többek között ezért is fontos A teljes napló-sorozat kiadása. Bizonyos oldalakból ollóval levágtak egyes jegyzeteket: talán az író maga, talán később tették ezt, tény, hogy bizonyos szövegeket már sohasem ismerhetünk meg. Sok autográf javítás van a szövegben, illetve jelölések (a kék színű „pipa” biztosan az írótól származik) arra vonatkozóan, hogy mi kerüljön be a kötetbe. Időnként biztosan nem Máraitól származó autográf rájegyzések is olvashatók, de ezek szinte kivétel nélkül technikai megjegyzések a kiadásokkal kapcsolatban. A piros kör szintén nem Márai kézjegyét hordozza, talán a későbbi szerkesztés-válogatás során került bele.