(Kiadó: Heti Válasz)
A szerző új kötetében a hazai környezetvédelem ügyét dolgozza fel a rendszerváltás hajnalától napjainkig.
Az utóbbi időben – az Élőlánc Magyarországért nevében – politikusként is fellépő író új kötetében a hazai környezetvédelem ügyét dolgozza fel a rendszerváltás hajnalától napjainkig. A szerző megkapó őszinteséggel vall a zöldmozgalomban eltöltött évek sikereiről és kudarcairól, barátairól és ellenfeleiről, s közben a sorok között híven kibontakozik egy, a környezet ügyére Don Quijote-i eltökéltséggel mindent feltevő értelmiségi alakja.
„Azért lettünk zöldek, mert nem volt más választásunk. Feléltük a jövőnket, elfogyott. A korlátlan növekedés illúziójáért cserébe feláldoztuk a természet és a kultúra világának gazdag változatosságát: ettől persze nem a hatalmunk nőtt, hanem a kiszolgáltatottságunk. Az ipari szenny mint a vízözön borítja el a földet, többé nincs hová menekülnünk a katasztrófa elől, önmagunk elől. Amit a természettel művelünk, ezen túl nem technológiai, hanem erkölcsi kérdés.” – írja könyvében Lányi András.