Márai mestere volt a rövid lélegzetű, mindig filozófikus hangvételű, tömör írásoknak. Három önálló kötetben találjuk meg őket, közülük a legismertebb a Füves könyv. Ma divatosan nevezhetnénk ezeket az írásokat meditációnak, gyógyító gondolatoknak. Márai tudta, hogy taoista bölcsességekre, buddhista mesékre, néhány perces elvont gondolkodásra olyan szükség van, mint a falat kenyérre. Tudta azt is, hogy az író hivatása a gondolat megteremtése - azok helyett, akik nem tudják megformálni, ő a szavak szobrásza.
A négy évszak a Füves könyv előzménye és kiegészítője. Mindkét kötet tökéletes stílusművészettel, erkölcsi igényességgel, rezignált bölcsességgel megírt „prózai epigrammák” gyűjteménye az élet apró és sorsdöntő jelenségeiről, de az először 1938-ban megjelent A négy évszak még erősebben lírai fogantatású, mint a Füves könyv vagy sorban a harmadik Ég és Föld.
Ahogy Illyés Gyula írta: "igen sok darabja... tökéletes prózavers. Baudelaire és Rimbaud ilyenfajta művei közt volna a helye."
A második világháború éveiben belső emigrációban …