A regény 1945-ben íródott. Történések ideje 1944-45 tele, Budapest ostroma. A szenvedés, sok ezer ember kollektív és egyéni szenvedése egyetlen óriási testként, lustán görög pincéből pincébe.
Mi történt? - kérdezi Márai. Nem elemez, nem magyarázgat, nem akarja megérteni és feldolgozni az eseményeket. A személyes sorsok úgy hullámoznak egymás mellett a könyv lapjain, mint Ingmar Bergman Szégyen című filmjében a hullákat görgető folyó.
Mit tehet az ember, ha újabb és újabb megpróbáltatások érik? Történhet-e valóban "szabadulás"? Az író szkeptikus válaszát Naplójában olvashatjuk: "...senki sem hozhat szabadulást. Mi magunk sem tudunk "felszabadulni". Nincs szabadulás..."