Egy értelmiségi életútállomásai 1945 és 2010 között Magyarországon: esszéregény, regényes esszé, történelmi tények szépirodalmi köntösben, ítélkezés és vallomás.
A főhős 1951-ben gyerek: nem lehetett úttörő, de május 1-jén vörös nyakkendőben Rákosi pajtást ünnepelve kell felvonulnia. 1956 nyarán nem érti: miért üvöltik a Kinizsi meccs után az utcán a bácsik azt, hogy Hajrá, Fradi!
1956 októberében döbbentik rá, hogy kommunista apját 1947-ben meggyilkolták a kommunisták.
1957-ben már megérti: miért akar sok mindent elfelejteni sorsába belerokkant édesanyja.
1958-ban egy életre megtanulja: egyetlen reményünk a múlt. Beleszeret az irodalomba, a történelembe, a régiségbe. És felnőtt fejjel bolyong a 20. század második felének magyar útvesztőjében. Kézen fogja őt az irodalom: Weöres Sándor, Pilinszky János, Örkény István, Fejes Endre, Nemes Nagy Ágnes. Barátjává fogadja őt a színház: Mezei Mária, Dajka Margit, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán. Kokettál vele a politika: Aczél György, Antall József. Fejbe veri őt a politika: Aczél György, Antall József.
Hatvanöt év története: lassú menetelés az ég felé.
Recenzió, kritika:
Kő András: Álneve: m.s.
Magyar Nemzet, 2010. szeptember 11.
OZ: Ki tárgyalt Révai elvtárssal és ki nem?
Magyar Hírlap, 2010. október 22.
Antall István: Kultúrkör
Kossuth Rádió, 2010. november 22, 20.30-21.00
(a hangfájl december közepéig itt meg lehet hallgatni)
Sütő András összes művei 2. Hullámzó sorsot élt …